Nemzeti Vágta a Hősök terén, Budapest 2015. Szeptember 18-20.

Vágta Korzó – a színes, illatos,

hagyományőrző sétálóutca
A Hősök teréről indulva rá sem lehet ismerni az Andrássy útra: hömpölygő, jókedvű emberek, csillogó szemű gyerekek, ínycsiklandozó illatok, szivárványszínű kavalkád. Az ódon hangulatú házak közét belengi a Nemzeti Vágta szellemisége: pár tíz méteres szakaszon sehol máshol fel nem lelhető módon elénk tárul egy kis szelet Magyarország. A versenypályáját a hátunk mögött hagyva belemerülhetünk a nevező települések pavilonjain keresztül a magyarországi régiókba és városokba és a minőségi magyar kézművesség világába. A huszárokat, és a palotás ruhába öltözött hölgyeket meg-megkerülve, kedvünkre vásárolgathatunk a szebbnél szebb portékákból és megkóstolhatjuk a nyálcsorgatóan finom illatú pecsenyéket és sülteket.

    A Nemzeti Vágta eseményei alatt, idén is a hagyományokhoz hűen, az Andrássy út a versenyen induló települések és a kiváló magyar kézművesek bemutatkozó helyévé válik pár napra. Izgalmas dolog végigsétálni ezen a különleges korzón, hiszen egyedülálló módon mutatja be hazánkat, kistérségeinket.

    A Nemzeti Vágtára nevező települések egyedien, a Nemzeti Vágta szellemiségére jellemző különlegességeket felvonultató pavilonokban mutathatják be régiójuk jellegzetességeit, csalogathatják tájékukra a kíváncsi utazót. De mit is lehet kezdeni ezzel a pár négyzetméteres sátorral? Sehol máshol nem találkozhatunk ilyen rendkívüli módon fókuszálva hazánk tájegységeire, mint itt a Vágta Korzón. A Vágta településeinek seregszemléjén szinte mindenhol felfedezhetünk valami új, a lovas örökségeinkhez köthető tárgyat. Ötletesebbnél ötletesebb bemutatók forgatagát élvezhetjük érzékszerveink mindegyikén. Megtudhatjuk, hogyan készül egy lovas kesztyűbáb, és milyen is egy igazi „vesszőparipa”!
 


 
    A magyar városok és falvak ünnepi forgatagában talán elsőre egy balatoni hajóskapitány tűnik ki gólyalábain ingadozva, de ha tovább nézelődünk minden pavilonnál történik valami hasonló különlegesség. Igazán jó fotózkodási lehetőséget nyújt egy két méteres barnamedve vicsorgó fogával hatalmas karmait felénk nyújtva vagy a finom szilvalekváros kenyeret kóstoltató csikósok és egy minden képzeletet felülmúló, óriási vasaló alakú üst, melyben pörkölt rotyog.

És a hangulatot még lehet fokozni!

    Lássuk! Az egyik ételes sátor előtt pecsenyesütők sütögetés közben, boldog dalárdát rögtönözve alkalmi koncertben részesítik az népi dalokat kedvelő sokaságot; a másik sátorban cipőben elfáradt lábunkat pihentethetjük meg, a korzó kövére rakott valódi süppedős gyepszőnyegen;  máshol egy komplett falusi konyha asztalát ülik körbe a kékfestő ruhába öltözött asszonyok, lábukat a lócáról lógatva, énekelve. Pár „házzal” odébb vidám citeraszó fogad, és sok „portán” ott virágzik a piros muskátli.

    Aki éhes és úgy érzi, jártányi ereje sincs, annak szinte csak a száját kell kinyitnia: az illatos, zamatos langalló, a 2 méter átmérőjű serpenyőben sülő, 60 centis pulykamellek, finom, színes zöldségekkel kínálják magukat ellenállhatatlanul. És akár a desszertet is megejthetjük helyben, mert a mézeskalácstól kezdve, a kürtőskalácson át, a különleges paci alakú asztalt gyümölcsökből és magokból álló egészséges édességig mindent megtalálunk.